Rómeó és Júlia a darab
Virág 2005.03.21. 19:37
Romeo és Júlia boldog-boldogtalan szerelmében a hajnal tüze lángol...
A kritikusok és a közvélemény egyetértenek abban, hogy Shakespeare mûve, a Rómeó és Júlia minden idõk legmegkapóbb szerelmi története. Vajon valóban éltek-e a “gonosz csillagzat" alatt született szerelmesek ? Vagy az egymással vetélkedõ Montague és Capulet családok valami egészen másnak a jelképei lennének ?
A szép Verona tárul itt elénk / Hol két jeles család vetélkedett. / Õs gyûlölség új csatákon ég / És polgár-vér szennyez polgár kezet / Vad vérükbõl egy baljós pár fakadt: / Gonosz csillagzatok szülöttei..."
E szavakkal kezdi William Shakespeare halhatatlan tragédiáját, a világirodalom talán leghíresebb szerelmespárjának meséjét.
Bemutató elõadása 1595-ben volt, azonnali és elsöprõ sikert aratott Londonban is. 1597-ben megjelent elsõ nyomtatott kiadásának címlapján ez a mondat szerepelt: “Sokszor (és nagy sikerrel) nyilvánosan elõadatott."
A dráma népszerûsége az elmúlt csaknem négy évszázad alatt egy szemernyit sem csökkent.
A darab elsõ jelenetében Rómeó, az ifjú Montague a dölyfös Rozália után epekedik, akibe - úgy képzeli - szerelmes.
Meghallván, hogy a lány az ellenséges Capulet házban tartandó bálba készül, Rómeó és barátja, Mercutio álarcot öltenek, hogy hívatlanul jelenjenek meg a mulatságon. Ott Rómeó megpillantja Júliát, Capuleték tökéletes szépségû leányát, aki még nincs tizennégy éves.
A két fiatal abban a szempillantásban egymásba szeret, bár Rómeónak komor elõérzete támad, hogy mindent elsöprõ szenvedélyébõl majd tragédia fakad.
Amikor Júlia megtudja, hogy a kedves ismeretlen éppen egy Montague, siratni kezdi a sorsát:
Hová ragadtál szörnyeteg szerelmem.
Halálos ellenségem kell szeretnem.
A bál után Rómeó belopakodik Capuleték gyümölcsösébe, és az ablakon át kihallgatja, amint Júlia megvallja szerelmét az éjszakának:
Ó, Rómeó, mért vagy te Rómeó ?
Tagadd meg atyád és dobd el neved !
S ha nem teszed: csak esküdj kedvesemmé
S majd én nem leszek Capulet tovább.
Rómeó ekkor elõlép a sötétbõl, és az elbûvölt szerelmesek megfogadják, hogy semmibe véve a családjaik között dúló ádáz ellenségeskedést titokban összeházasodnak.
Gondolván, hogy e frigy majd véget vet a Montague-ok és a Capuletek gyûlölködésének, a jóhiszemû, naiv Lõrinc barát beleegyezik, hogy másnap összeadja õket. Menyasszony s võlegény nem maradhat együtt az esküvõ után, de megbeszélik, hogy az éjjel találkoznak annál az ablaknál, ahol elõször fogadtak örök szerelmet. Boldogságuk azonban kurta létre ítéltetett, hamarosan megkezdõdik a szerencsétlen véletlenek sorozata.
Az esküvõrõl hazafelé menet Rómeó egy Mercutio és Júlia harcias unokatestvére, Thybalt között zajló szópárbajba csöppen. Thybalt provokálja, de Rómeó nem akar harcolni újdonsült sógorával. Mercutiót megdöbbenti Rómeó látszólagos gyávasága, és kardot ránt, de Thybalt halálosan megsebesíti.
- Pokolra mind a két famíliát ! - kiáltja haldokolva.
Rómeó bosszút áll barátja haláláért, és leszúrja Thybaltot - a herceg ezért számûzi Veronából.
Távozása elõtt Rómeó Júliával tölti az éjszakát, de hajnalban el kell válniuk. Amikor férje leereszkedik a kötélhágcsón, Júliának rémes víziója támad:
Amint ott lenn állsz, úgy nézel reám,
Mint egy halott a kripta mélyirõl.
Rómeó Lõrinc barát tanácsára elmegy Mantovába, hogy ott várja be, amíg közzéteszik a titkos esküvõt. A barát még mindig meg van gyõzõdve arról, hogy ez majd végre békét szerez a két ádáz ellenség között.
Közben Júliát sürgetik a szülei, hogy nyújtsa kezét kérõjének, Párisnak, a veronai herceg sógorának.
Júlia Lõrinc baráttól kér tanácsot, hogy ne essen a bigámia bûnébe. A barát altató italt ad neki, ami negyvenkét órára tetszhalottá teszi. El fogják temetni, mondja a barát, ó meg majd értesíti Rómeót, aki érte jön, és magával viszi a számûzetésbe.
A tervbe azonban hiba csúszik, mivel Rómeó nem kapja meg a barát levelét. Az ifjú Montague hírét veszi felesége halálának és temetésének. Titokban visszatér Veronába, és belopódzik a Capuletek családi sírboltjába. A menyasszonyát sirató Párist találja Júlia ravatalánál, és megvív vele. Páris meghal. Rómeó megcsókolja a holtnak vélt Júlia hideg ajkát, és beveszi a mérget, amit magával hozott. Júlia magához tér, és megtalálja férje holttestét. Megértve, hogy miféle játékot játszott velük a végzet, Rómeó tõrével szíven szúrja magát. A tragédia helyszínére sietõ Montague és Capulet családnak a herceg elmarasztaló szavait kell meghallgatni: gyûlöletük eredménye ez a kettõs halál. Végül a riválisok békét kötnek, és megfogadják, aranyból emelnek szobrot a két fiatal emlékének. A darab a herceg szavaival zárul:
Mert könnyel jegyzi majd a krónika,
Hogy élt s halt Rómeó és Júlia.
|